Ha nincs rend akkor... háború!

Ma reggel keserű szájízzel ébredtem. A tegnapi csata járt a fejemben. Nem az első és bizonyára nem is az utolsó összeütközés volt ez a gyerekeimmel, elsősorban Fehér Sólyommal. Nem áll szándékomban háborúzni a fiaimmal (sem). A barátságukat, a szívükhöz vezető utat keresem, néha kicsit rossz irányba.

Tegnap, talán egy-egy pillanatra azt képzeltem, hogy győzelmet aratok. Feldúlt lelkiállapotomban nem vettem észre, mennyit veszítek. Senki sem győzött.
Nem kiabáltam, még csak fel sem emeltem a hangom, mikor logikusan elmagyaráztam, miért KELL átpakolni a Legót másik dobozba.