2015. szeptember 25., péntek

Orvosoljuk a problémád

Szeretem azt a Mátyás királyról szóló mesét, amikor a király felteszi a kérdést vendégeinek, hogy melyik foglalkozásból van a legtöbb. A bolond szerint orvosból. Mátyás, majdnem megbotoztatja ezért a válaszért, mire a bolond elkezd óbégatni és fetrengeni a fájdalomtól. Amíg a szolgák gyorsan orvos után szaladnak, addig a jelenlevő urak mind egy-egy orvosi tanáccsal látja el a királyt, hogy hogyan lehetne enyhíteni a szerencsétlen ember fájdalmán...

Sokan,sőt, meg merem kockáztatni, mindannyian nagyon szeretünk tanácsot adni. Nem rég olvastam egy anyuka elkeseredett kitörését a tizenévesével kapcsolatban. Annyira ismerősen csengtek a mondatai. Szinte láttam az anyát, és az egy évvel ezelőtti önmagam, túlterhelve, fáradtan, tele feszültségekkel... Sokan próbálták orvosolni az esetet jól, rosszul.

2015. augusztus 7., péntek

Ha nincs rend akkor... háború!


Ma reggel keserű szájízzel ébredtem. A tegnapi csata járt a fejemben. Nem az első és bizonyára nem is az utolsó összeütközés volt ez a gyerekeimmel, elsősorban Fehér Sólyommal. Nem áll szándékomban háborúzni a fiaimmal (sem). A barátságukat, a szívükhöz vezető utat keresem, néha kicsit rossz irányba.

Tegnap, talán egy-egy pillanatra azt képzeltem, hogy győzelmet aratok. Feldúlt lelkiállapotomban nem vettem észre, mennyit veszítek. Senki sem győzött.
Nem kiabáltam, még csak fel sem emeltem a hangom, mikor logikusan elmagyaráztam, miért KELL átpakolni a Legót másik dobozba.