Aggodalom? Felszámolva!

Te is élhetsz a fennsíkon

Az életünk, mint mindenkié, tele van völgyekkel és magaslatokkal, mégis amint hálával gondolok vissza az elmúlt évekre, úgy tűnik mi a magaslatokban, a fennsíkon élünk.
A jó hír az, hogy Te is élhetsz a fennsíkon.

Szinte alig akartam elhinni, amikor előszőr próbáltam ki. Ez működik!
Igen tudom, Isten nem automata, de az ígéreteit megtartja.

Folytatjuk itthon, hitben

Egy izgalmas tavasz, illetve  nyár áll a hátunk mögött. Volt itt minden: vizsgák, baleset, nyaralás, kórház, erőszak, áldozat... Nem részletezem. Mindezek között, pedig MINDIG ott volt ISTEN. Akkor adott bölcsességet amikor híján voltunk, akkor kaptunk ésszel fel nem fogható békességet, amikor nem is vártuk, és tudtuk, habár nem mindig értettük, hogy mindez a javunkat szolgálja. Így történt ez az itthon tanítással is.

Hogy kerültem én ide?  ... és most, hogyan tovább?

Áprilisban már majdnem feladtuk, hogy itthon tanítsunk, amikor az események hirtelen újabb fordulatot vettek, és nemhogy nem tanítunk itthon, de lesz még egy plusz gyerekünk is. A másodikos unokaöcsém is csatlakozott hozzánk. Újabb kihívás.

Okulva a tavalyi kezdeti nehézségekből, mi már neki gyürkőztünk a tanévnek. Nem azért mert én ennyire gonosz vagyok, és sajnálom a gyerekektől az utolsó szabad hetüket, de múlt évben egy hónapig tartott míg valamennyire belezökkentünk a tanulásba, ezt, ha van rá mód, nagyon nem szeretném megismételni.
A stratégia mintha beválna. Egyszerűen élvezem, hogy mind a 3 fiú tanulni akar. Alsóban ez még normális, de egy hetedikestől, már merőben szokatlan. ;)

Kabóca (a 7.-esem) pénteken nem jött el a nagyszülőkhöz, ami nálunk mindig a várva várt esemény, mivel,  és ez lehet hihetetlenül hangzik , TANULNI akart. Újra el akarta olvasni a földrajz könyvéből az első fejezeteket. Aztán magától nekilátott kitölteni a munkafüzetet. Meghallgatta a Fizikából 5-ös DVD-t, és talán még angolozott egy keveset. Csak úgy. Mert érdekeli, mert kíváncsi. Ez a kíváncsiság pedig ott bujkál minden gyerekben, csak az iskolák, vagy néha mi szülők (saját tapasztalat) elvesszük a kedvüket a tanulástól.

A világ színes és érdekes

Hálás vagyok Istennek, hogy van rá lehetőségem és megtehetem, hogy a tanulás ne kötelesség, hanem inkább öröm legyen a gyermekeim számára. Ezt azért könnyebb leírni, mint megvalósítani... tenném hozzá.

A TANULSÁG:

1. Számomra az, hogy jó előre gondolkodni. Már júniusban, a tanév végén beszereztem néhány tankönyvet, amiket most olvasgatnak.
2. Jó egy-két héttel hamarabb elkezdeni a tanulást, mert engem sem nyomaszt még semmilyen határidő.

Nálunk az otthonoktatás unalmas!!!!!!!!!

Lelkiismeretfurdalásom táplálása érdekében sok, különösen külföldi oldalt olvasok az otthonoktatással kapcsolatban. Hogy mások milyen kreatívak! Bevallom nekem erre nincs kapacitásom. Nehezemre esett belátni, hogy nem én vagyok kreatív anyuci. 

Végül felülkerekedtem hiúságomon, ennek eredménye képpen most közzéteszem vallomásom az unalmas itthontanításról.

Itthon tanítás minden kreativitást mellőzve: 

Itthon tanulunk a megengedett keretek között. (Idén nem is igazán vizsgázunk, mert most épp felmentettek vagyunk. Ennek mondjuk ára van, havonta be kell járjunk, hogy megírjuk a dolgozatokat, feleljünk. Ühüm..., mármint a gyerekek.) 5 gyerek mellett már nincs energiám szuper ötletekre és talán nem is olyan fontos. Az iskolai tananyaggal lépést kell tartanunk. Mivel a gyermekeim igen kreatívak, szeretném ha sokat játszanának, és maradna több idő olyan ismeretek elsajátítására amiket nem feltétlenül tartalmaz a tananyag. Legalábbis nem a közeljövőben. Ilyenekre gondolok, mint például a csillagászat, vagy áramkörök gyakorlati megvalósítása, kémiai kísérletek, stb. Ezekhez nekem semmi közöm, de a fiúk imádnak kísérletezni. Nekem mindössze arra kell figyelnem, hogy a ház ne robbanjon fel, vagy ne égjen le. ;) 

Gyakran eltérünk a tankönyvek sorrendjétől is, amivel valójában magunk alatt vágjuk a fát, hiszen a dolgozatokra időben fel kellene készülni. A fölöslegesnek ítélt feladatokkal nem bajlódunk, viszont sokat járunk könyvtárba és a matek "óra" alatt zenét hallgatunk, (meg lehet kövezni, ennyi az ének óránk), rajzolás közben pedig hangos könyvet. És még ezekben sem vagyok mindig következetes.

Fontos a szülők szerepe:

Mondhatná valaki, hogy ezeket egy alternatív iskolában is megteszik, ráadásul profi módon, sőt...! Lehet. Nincs ezen a téren tapasztalatom. Azt viszont tudom, hogy Isten rám bízta a gyermekeim nevelését. (Csak Ő tudja miért.) Ha Neki megfeleltem, akkor alkalmasnak talált erre a feladatra, ki vagyok én, hogy ezt megkérdőjelezzem. Akkor miért bíznám rá a gyermekeimet idegenekre? A kortársaiktól eddig nem sok jót tanultak, bántást annál többet kaptak. Sajnos ezt tapasztalatból tudom. A gyermekeimnek leginkább a szüleik társaságára rám és férjemre, van szüksége. Ez is tapasztalat.

 Felelőtlenség, vagy elengedés:

Bizonyára még sok van a rovásomon. Nem vagyok tökéletes. Nem járjuk a természetet sem, mert akkor állandóan lemaradnánk a tananyaggal és ráadásul még szombaton is tanulunk, pótoljuk ami nem fért bele hétköznapjainkba. Sokszor fogalmam sincs mit tudnak a gyermekeim, mert vannak tantárgyak amiket teljesen önállóan tanulnak, csak a vizsga előtt nézem át a hiányosságaikat, ha van. Mindez felelőtlenségnek tűnhet annak aki nem lát bele az életünkbe. Valójában el kellett engedjek bizonyos dolgokat, mielőtt felemésztett volna a gondolat, hogy nem vagyok elég jó semmiben és semmire. De Isten... és ha nem ismered Őt, akkor ezt pusztán kifogásnak és menekülésnek látod. De Isten itt van az otthonunkban, nekem békességem van, és ez kihat az egész családunkra. Itthon mindannyian tanulunk, tanulunk és tanulunk. Egymástól és az Úrtól egyaránt.