Nem hittem volna, hogy ilyen jól sikerül a hétvégénk. Igazából már régóta ígérgettem Slaminak, hogy elmegyünk egy csajos hétvégére csak mi ketten , de ha nincs a férjem most is kibújtam volna az utazás alól.
Az eredeti terv az volt, hogy elutazunk 1-2 napra tini lányommal és őt érdeklő, igen zavarba ejtő témákról beszélgessünk. Amerikából (mert sajnos itthon nem találtunk ehhez foghatót) megrendeltük ezt a csomagot, ami egy részletes szülői útmutatót, egy kitöltendő naplót a gyerkőcnek és talán 8 CD-t tartalmaz (sajna minden angolul, ezért ez utóbbira nem volt sem időnk, sem energiánk végig hallgatni).
Mindenesetre menekültem a kényesnek ígérkező beszélgetések elől. Így már este sikerült megbeszélnem Slamival, hogy sokkal praktikusabb lenne, ha mégsem utaznánk, hanem csak plázáznánk. Megvennénk neki a nadrágot és a fürdőruhát, aztán beülnénk egy kávézóba, esetleg moziba. Csupa vonzó ötlettel álltam még elő. A csali annyira jól sikerült, hogy simán ráharapott a horogra. A hiba ott csúszott a számításomba, hogy az én drága férjem estére teljesen kidőlt és erről a kis megbeszélésünkről Slamival, már nem értesülhetett. Reggel viszont kipihenve ébredt, jó korán, és örömet akarván szerezni,- mivel előző nap én "hiába kerestem", de sehogy sem találtam megfelelő szállást,- felütötte az internetet. Mikor az én szemeim is kipattantak, ezzel fogadott, széles vigyorral az arcán: "Nnna, csomagoljatok és induljatok!" Huh! Nyeltem egy nagyot, de mit volt mit tenni, több kibúvóm már nem lehetett.
Bevásárlással kezdtünk. Ugye a nadrágot és a fürdőruhát beígértem, meg szükség is volt rá. Ettől egy kicsit én is feldobódtam. Vigasztalásul meg a hősiességem jutalmaként, hogy milyen nagy tettet viszek most véghez, magamat is megjutalmaztam egy leárazott pólóval. :D
Estére értünk a szállásra, ami sorsfordító volt. A tulaj rendkívül udvarias, szimpatikus úriember, a szoba pedig tágas, világos, sok növénnyel, igény esetén légkondival. Mi ezt gyorsan kikapcsoltattuk. Most újították fel az épületet, sehol egy porszem. A fürdőszoba higiénikus, ízléses. (Nekem ez a gyengém.) Hálás voltam ezért Istennek, no meg az uramnak, hogy ide jöttünk. Sajnos a fényképező a reggeli kapkodásban otthon maradt, de az Úr tényleg nagyon megáldott még a legapróbb részletekkel is. Bár "Meki"-s vacsorát terveztünk, nem bántuk meg, hogy Esztergomban nincs McDonald's. Helyette gyrost ettünk, ami mindenben verte a konkurenciát (íz, mennyiség, ár, kiszolgálás). :) Az árvízturizmus után még arra is maradt időnk, hogy megmásszuk a Bazilikával szemben fekvő dombot. Elámultunk a Szentendrére emlékeztető kis utcácskáktól, és irigykedve néztük, hogy itt is lehet élni.
 |
| Szent Tamás kápolna |
A Szent Tamás kápolna elől pedig, a lemenő nap fényében, ámulatos kilátás nyílt a Bazilikára, a megáradt Duna-kanyarra. Igen ilyen giccses volt az esténk. Pedig még nem is említettem a kis házikó ablakában a cserépbalkonládában nyújtózó szürke cicát a két oldalán nyíló futórózsák között. Ez már sok volt. ;) Visszasétáltunk.
Este sokáig beszélgettünk, és még egy film is belefért. Igaz, én szívesebben néztem volna Rontó Ralf helyett a Büszkeség és balítéletet. Talán majd legközelebb...
Izé... a könyvre valahogy nem került már sor. Mindent nem lehet belezsúfolni egy délutánba. ;)
