"Tanuld meg... szelíd vagyok!"

Talán nem  annyira meglepő, hogy a fenti sorokat nem rólam írták. A szelídség nem tartozik az erősségeim közé, bár nem vagyok elhivatva arra, hogy bárkit megítéljek, még magamat se. De hála Istennek Istenért, aki nem a gyengeségeimre tekint! :)
"Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok" mondja Jézus, Máté evangéliumában a 11. fejezet 29. versében. Az én átfogalmazásomban ez most így hangzik: amikor én ordítok, Ő ajándékot ad és szelíden tanít. Valahogy így:

Szülői értekezleten voltam, leendő elsősöm első szülőijén. Nagyon bosszankodtam, mert jó lett volna otthon befejezni Kabócával a félbehagyott teszteket, de semmire sem volt időm. Mire hazaértünk Fehér Sólyommal az oviból, már úton kellett volna legyek. Csak a szokásos, csak a szokásos... A késés kiváltó oka is közvetve a befejezetlen teszt volt, amivel nem haladtunk a megfelelő tempóban. A feszültség bennem csak növekedett, látván Kabóca szemmel látható érdektelenségét. Ami  persze nem volt az, de mikor sietek, nincs időm átrágni magam az események miértjein. Jön a retorzió, a hangmagasság emelkedik, mígnem arra a gondolatra jutok, hogy jobb lett volna előbb gondosan becsukni minden nyílászárót. Mindegy, különben is, kit érdekel. 2 utcával följebb úgysem ismernek, és a szomszédok sem tökéletesek. Elindulok. Előtte még sebtében fölhúzom magam egy-két apróságon, de remélem, hogy a vezetés alatt lehiggadok majd. Félúton hirtelen belém hasít a felismerés, hogy nem is ma van a szülői, most valahol máshol kellene lennem. A nagy rohanásban nem néztem rá még egyszer a naptárra. "Lehet, hogy ma van Fehér Sólyom évzárója? Nem, biztosan szóltak volna az oviban, mielőtt hazaindultam vele." Mindegy. Egy gyors telefon, és már száguldok is az iskolába. Csoda, mégsem késtem el! Bár semmi jelentősége, mert csupa érdektelen téma, amit már úgy is tudok, hiszen a 3 nagyobb is idejár. Aztán hamarosan kiderül, mikor körbeadják az idei előkészítősök füzeteit, könyveit, hogy mégsem volt jó döntés az előkészítő, mert a fecskefarok íráson kívül már mindent tud, amit egy előkészítősnek tudnia kell. Ráadásul a könyvet amit használnak, itthon is , az oviban is kitöltötte végig. :( Aztán jönnek a szülői kérdések. Teljesen hidegen hagynak. Már mennék, de meg kell beszéljem, hogy Fehér Sólyomnak mégis elsőbe kellene járni, de legalábbis elsős tankönyvek kellenének. Túlélem, megbeszéljük. Mehet az előkészítő, az elsős könyvekkel együtt. Hála Istennek ezért az iskoláért, és a vezetőség rugalmasságáért! Legalább jövőre nem kell rohannunk az anyaggal. Mégsem mentem hiába.
Ráadásul még egy  "ajándékot" is hazavittem. A tanító néni elmesélte, hogyan neveli, segíti a kis diákokat. Ilyeneket mond például: "Nem baj , ha nem jó! Annak fogok örülni, ha megpróbálod." Aztán mást is mondott még: "Megpróbálok családias légkört teremteni, hogy otthon érezzék magukat a gyerekek." Telitalálat mindkettő. Még jó, hogy otthon tanítom a gyerekeket, így nem kell rekedtre kiabálnia magát a tanító néninek, hogy az iskolásaim igazán otthon érezhessék magukat... :( Eszembe jutott, hogy hagytam otthon Kabócát teljesen elkeseredve. Megjegyzem, profin tud elkeseredni. ;o)
Mindenesetre ezt a két mondatot hazahoztam. Bár már megvacsoráztak mire beléptem az ajtón, mégis egy kis bocsánat kérés és bátorítás után a félbe hagyott teszt is hamarosan elkészült. (Csak, hogy egyértelmű legyek, én kértem bocsánatot.)
Az ajándéknak a többiek is örültek, és azt hiszem, mindannyian otthon éreztük magunkat. :o)


Szeretem, ahogy Isten minden helyzetet fel tud használni, hogy szelíden tanítson minket. Megvárja a megfelelő alkalmat, de nem ordítja az arcunkba, hogy mennyire ostobák vagyunk, pedig Ő megtehetné.

Lazulunk, izgulunk

talán látszik a könyv is amiből tanul

Tanév vége felé kicsit lazultunk. Bár, ne lennék máskor sem aggódó és merev! Igazából most jutottunk el odáig olvasásból, hogy Kabóca hajlandó verset tanulni. Persze korábban is tanulgattunk, de nem hitte el, hogy képes felmondani bármilyen egyszerű kis verset kívülről. Félórás műsor, amit nyögve-nyelés majd több órás tanulás? követett, és akkor... Nem még mindig nincs vége a shownak, csak hosszan tartó nógatás és bátorítás után, hallgathattunk meg, több kevesebb hibával, 1 max. 2 versszakot. Már akinek ekkor még volt hozzá idegzete.

Ezt a bejegyzést 2 hete kezdtem írni. Akkor még így nézett ki a tanulás.  Csak lazán... (lásd fotó)
Meg kell mondjam nagyon hatékonynak bizonyult ez a módszer. A tegnapi vacsoránál Latinovits előadásában, Petőfitől Az Alföld c. verset hallgattuk (5.-ben kötelező). Ennek kapcsán Kabóca is előrukkolt tudományával, és testvéreivel egyetemben, ámulva figyeltük a kis művészt, aki talán még Latinovitsot is  megszégyenítve, hibátlanul, szépen hangsúlyozva  szavalta el a Szózatot. Hozzátenném, ilyen még nem volt!

A kép 2 hete készült, a vizsgák viszont most jönnek. Hát én nagyon izgulok. A két havi lemaradásból sikerült egyet letornázni, de azért jól jönne még egy hónap felkészülési idő. Úgy érzem magam, mintha én vizsgáznék. Emlékeim szerint pocsék volt. Szerencsére a fiúk lazán veszik a dolgokat, csak Slami fog pánikolni. Bár, ki tudja...Isten hűséges, és azt hiszem, mi megtettünk minden tőlünk telhetőt.

Te miben vagy jó? Ez történt a múlt héten

Nagymamának valami kedveset akartunk írni az anyák napi képeslapra, ezért megkérdeztem Fehér Sólymot, mi az amit Nagyi a legjobban tud csinálni. A válasz azonnal érkezett: "Hát palacsintát!" Mi mást?!
Az ördög ugye sosem alszik ezért aztán feltettem a következő, nagyonis kézenfekvő kérdést: "És Anya?" Hosszas hallgatás. Már kezdtem megbánni, hogy ilyen butaságot kérdeztem, még a végén kiderül, hogy...De ne is fejezzük be a gondolatot. Brrr. Szerencsére erre nem is volt szükség, mert már hallottam is fiam csilingelő hangját: "Mindent!" Phfúú, ez meleg helyzet volt... "Na jó, azért nem  mindent..." Mondja sejtelmes mosollyal a szája szegletében (Magamban: ) "Á! Szóval most jön a fekete leves." Kérdőn nézek rá, ő csillogó szemekkel folytatja. "Ha például jön a kukásautó, akkor onnan már nem tudod kivenni a szemetet." Igaza van. Tényleg nem. Beismerem, ezt az egyet tényleg nem tudnám jól csinálni. :D