2011. április 20., szerda

Segítség, kamasz lett a gyerekem!

Azt hiszem már valaki, ha jól sejtem Dr. James Dobson, már írt ilyen címmel könyvet, ahol bepillantást nyerhetünk kamasz gyermekünk életébe, vagy inkább gondolatvilágába.
Nekem viszont most húsbavágó a téma, és bár erre készülök születése óta (rendben, szeretek túlozni), most mégis váratlanul ért. 11 éves Slamasztika serdül. Ha még a fizikai érettség nem is látszódik, a lelki problémákat már mélyen átéljük.



Napok óta tartó búskomorságból épp csak kivergődünk és már bele is csöppentünk egy még válságosabb helyzetbe. Bár a búskomorság okára sohasem derült fény, mivel arra maga az átélő sem emlékezett, de közben talált egyéb okokat amiért kár lett volna feladni eme kellemes, bár kissé anya-szomorító állapotot. Szóval most éljük át a világválságot. Nem anyagi jellegűt, pusztán elméletit. Tehát a ruhatár még kielégítő mind mennyiségileg, mind minőségileg. Később biztosan ezen a téren is történnek majd változások, talán erre is visszatérek annak idején. Legújabb anyai szerepem , különösen az elmúlt néhány héten, a lélekbúvár, illetve a lélek-gyógyász. Amikor besokallok akkor történnek meg az olyan problémák mint a mai.

Amikor elpattan egy húr:

Önmagam végére jutva, ima helyett, egy tockos szállt a levegőbe, nem csak úgy céltalanul, hanem nagyon is tudatosan, mégis meglepetésszerűen ért rendeltetési helyére. A tockos új tulajdonosa a sokkos állapothoz hasonlóba került. Mindenesetre semmilyen további kérdésemre nem reagált, ami merőben szokatlan volt korábbi viselkedési normáihoz képest. Azért tisztában voltam vele, hogy Slami büntető eszköztárában a hallgatás az egyik legerősebb fegyver. Ha az ember harcba indul, nem árt ha alaposan felkészül rá. ;) A meglepetés, az a hosszas hallgatás, majd sírás utáni első mondata volt: "Semmi értelme az életemnek!" Hát ezzel szépen el is ment a délutánunk, de lehet, hogy akkor nem is kéne ennyit aggódnom, mert ki tudja, talán másoknál napok, esetleg hetek telnek el ilyen kellemesnek egyáltalán nem mondható hangulatban.
Röviden, a tockos birtokosa számára befejeződött erre a napra a tanulás, ami még el sem kezdődött igazán. (Sóhaj) Ilyen nap is van.

...és egy villanykapcsoló ide nem kapcsolódó története:

A sok gyerekben az is jó, hogy nagy valószínűséggel nem mindenki egyszerre depressziós. Ez alól mi sem vagyunk kivételek. Míg mi lelkiztünk, Kabóca megépítette, saját elgondolása alapján, mégis tökéletesen, egy elektromos megszakító LEGO modelljét, kapcsolóval egybekötve.

Mondjuk nem tudom mi látszik a képen, de a jobb oldalon a nagy fehér lappal lehet "fel- illetve lekapcsolni a villanyt". 

Hogy harmadikban miért nem tanulunk fizikát? Sebaj, a mérlegem ettől kissé visszabillent. Röviddel ezután helyreállt a lelki békém. Tini lánykám is túlélte a megrázkódtatásokat. Talán pár év múlva már csak nevetünk ezeken a hangulat-rohamokon.
Ma már ismét boldog család vagyunk. :) Ezt a napot ki kellett írjam magamból.
Most imádkozom előrelátó bölcsességért, higgadságért és vas idegekért. ;) De  komolyan.

Ui.: Isten mindenkinek ad bölcsességet, aki kéri (Biblia: Jakab levele 1. fejezet 5. vers). Légy bölcsebb kedves olvasóm, mint én voltam! Bölcsességet kérni sosem késő, még akkor sem ha történetesen depis tinijeink vannak.

     Szeretettel: 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése