2011. február 16., szerda

"Kismama-szindróma"

Most már nem lehet tovább halasztgatni szótlanságom, mert kitört rajtam a "kismama-szindróma". Aki hosszabb időt töltött otthon a gyermekével az bizonyára tudja miről beszélek. Ez az, amikor egy idő után nincs az embernek más témája mint a saját cuki gyermeke, és mire észbekap, már egészen biztosan túl sokat beszélt olyan témáról ami másokat egyáltalán, vagy alig érdekel. Ezért jó írni, mert azt senkinek sem kell illemből végig hallgatni, vagy olvasni. Akinek van kedve, olvassa! :-))
Most már 3 hete itthon tanulunk, és kezdünk ráhangolódni egymásra. Ahogy kell, mindenkinek voltak elépzelései, sőt az elvetemültebbjének még elvárásai is, az itthon tanulással kapcsolatban. Azt hiszem az első csalódásainkon mindannyian túl estünk, és, bár szinte hihetetlen, még mindenki itthon akar tanulni. :)
Az interneten kószálva rengeteg információt szereztem arról, hogy hogyan "kell" itthon tanítani. A magam józan eszére hagyatkozva levontam az általános következtetéseket és megálmodtam a napjainkat. Mondanom se kell, hogy ez az álom-megvalósulás még várat magára, és már nem is vagyok biztos benne, hogy szeretném ha valósággá válnának elképzeléseim. Hogy csak egyet említsek a sok közül: szinte mindenhol, ahol sok gyereket tanítanak otthon, bevált módszer, hogy a kicsikkel foglalkoznak délelőtt, aztán jöhetnek a nagyobbak. Két hét keserves szenvedés után rá kellett eszméljek, nálunk nem járható ez az út. Kabóca egyáltalán nem volt hajlandó tanulni. Semmit. Még Virág csodálatos játékai sem érték el a céljukat, pedig olyan büszke voltam magamra, hogy végre megértettem a bingó játékszabályát. Biztosra akartam menni, ezért egy régi anyagot vettünk át vele, hogy legyen egy kis sikerélménye. Nem részletezem, de nagy bömbölés lett a vége, mert nem ő nyert, pedig tudta a helyes válaszokat. De aznap a szerencsecsillag nem neki kedvezett. Miután eljutottam ötlettáram és önmagam végére, imádkoztunk. (Miért kell ezt nekünk embereknek ilyen sokáig húzni?) Isten nem késlekedett a válasszal, már másnap jött is a segítség. Mivel így senkivel sem tudtunk haladni az anyaggal, a következő reggel azt mondtam, most a nagyoknak van szüksége a segítségemre. Kabócát pedig kiengedtem játszani. Legalább Tündérke sem volt láb alatt. Két legyet egy csapásra... Kabócával madarat lehetett volna fogatni. Naná! Tanulás helyett játék... Hiszen pont így képzelte az itthon tanulást is. De az igazi nagy fogás csak ezután jött. Délután simán elővettük a nagy ívben kerülendő olvasókönyvet, és a még nagyobb ívben kerülendő Mátyás anyja című verset nemcsak elolvastuk, de csodás rajz is született belőle.

4 megjegyzés:

  1. ÚGY ÖRÜLÖK NEKTEK! Hetek óta gondolkozom rajtatok, hogy mi lehet, hogy belevágtatok-e végül az otthonoktatásba. Jó volt ezt most olvasni.

    Nem tudok én sem mást írni, csak amire magad is eljutottál már: bízz az Úrban és Ő vezesse az otthonotokat, az oo-t is. Ő a bölcsesség Forrása utóbbiban is.:) Az oo-ban nincsenek sablonok: a családotok a tiétek, és tényleg a magatok útját kell megtalálni ebben... megjegyzem, az is idővel változni fog, ezért az oo sosem lesz stagnáló, hanem mindig dinamikusan a családotok igényeit követő.

    Szívből kívánom, hogy Isten áldjon benneteket, és adjon bőséges kegyelmet az úthoz, amire elhívott!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Eszti! A kegyelemre mindig nagy szükségünk van. Leginkább magamnak adok nehezen kegyelmet, de Isten ezen a területen is segít, hogy növekedjünk.

    Örülök, hogy írtál.

    VálaszTörlés
  3. Hogyan intéztétek el? Úgy értem, milyen érvekkel, szólt- e a gyámügy, stb.

    VálaszTörlés
  4. Angela, nálunk nem járt a gyámügytől senki. Az iskolában nem volt gond, mi valóban messze lakunk, így a gyerekeim csak úgy jöhettek haza, ha megvárták egymást. A különórák miatt, ez azt jelentette, hogy mindennnap (1 1,5órás utazás után) este 6 és 7 között értek haza, és még volt leckéjük. :( Hát ez volt az indok. Persze volt más is, de a hivatalos papírra csak ennyi került.
    Az iskolában nem örültek, hogy elmennek a gyerekek, de mivel szeretnek minket elfogadták és támogatnak. A tanároknak nagyon pozitív a hozzáállásuk. Odaadják a dolgozatokat, és belehet menni felmondani a kötelező verseket amikor megtanulták...
    Az igazgatóval, csak egy hosszabb beszélgetésre került sor, ahol a miértekre voltak kíváncsiak, de nem akartak meggyőzni, hogy rosszul döntöttünk, persze azért a szocializáció nálunk is szóba került. De szerintem 5 gyerek mellett ez nem lesz gond, és nem akarunk bezárt, szerzetesi életmódot sem folytatni.
    Az egyetlen igazi gond csak az lett volna, ha nem maradhatunk, mivel a törvények értelmében az iskola nem kap támogatást az otthon tanuló diákok után, de nem is vehet fel a helyükre másokat. Ez egy kislétszámú egyházi iskolának nagyon sokat számít. Ráadásul jövőre már négyen lesznek itthon. ;) Hála Istennek, (eddig) még belefértünk a pénzgazdálkodásba.

    Remélem válaszoltam a kérdésedre, de ha nem lettem volna eléggé érthető, vagy nem pontosan erre gondoltál, kérlek írjál. Ha kell, küldhetek e-mail címet.

    VálaszTörlés