Cukiságok az év végére!

Karácsony előtt:
Manó: "Anya, de kár, hogy holnap még csak szentreggel lesz!"

Karácsony után:
Fehér Sólyom hibátlanul, de még kissé erőtlenül, összeállította első LEGO helikopterét, aminek rendeltetésszerűen a kerekein illett volna gurulnia. Ehelyett azonban darabjaira hullott, rögtön az első próbaútján. Erre egy elkeseredett, vékony hangocska szólalt meg, hüppögve: "Megyek (brühühű) és megmondom anyáéknak, hogy ez egy méjd-in-csájná (brühühű)."

Áldott, békés karácsonyt kívánok Neked, kedves olvasó!

(Apró) öröm hírek Geréb Ágiról

Ez még mindig a régi blog! DE! Új háttérrel, így minden sokkal OLVASHATÓBB lett . Remélem nektek is tetszik!

Eltűnt a visszaszámlálóm is. Mert már nincs rá szükség. Geréb Ágit ma, kora délután, kiengedték a börtönből, és hazamehetett a családjához, háziőrizetbe. :)))

Még nincs minden veszve

Ha már olvastad a blogomat, tudod, hogy szeretném itthon tanítani gyermekeimet. Hárman már iskolások. Legnagyobb fiam már hatodik osztályba jár. Tulajdonképpen ő az, aki miatt elsősorban úgy gondoltam itthon kellene, hogy tanuljanak. Hogy miért? Úgy látom, hogy inkább éretten gondolkodó felnőttek példáját kellene követnie, minthogy a velekorú, bizonytalankodó osztálytársak lennének a mintaadók, akik maguk is tele vannak kérdésekkel, feszültségekkel (ami tiniknél természetes). Felnőtt emberként is az a véleményem, hogy inkább Istenre kell támaszkodjunk, mint egymás "zsenialitására". De ezt csak zárójelben jegyzem meg. ;-) Elkeserít amikor észreveszem, főleg a két kis tinin, ezeknek a romboló hatását. Ezért igyekszünk kihasználni, minden kis időt, hogy tartalmasan töltsük együtt. A tartalmas alatt nem a múzeum látogatást, vagy más "elmenős" programot értek, hanem beszélgetéseket, közös imádságokat, közös tevékenységeket, (együtt sütünk, takarítunk, társasozunk, fogócskázunk, sétálunk, stb., bármi amit örömmel teszünk együtt egy, vagy akár az összes gyerekkel, és közben alkalom nyílik a beszélgetésre), ...
Gyakran, főleg a hétköznapokon, a közös időtöltések az evésre korlátozódnak, néha még arra sem (főleg, ha még lecke is marad itthonra) :-( . De azért láthatóan érnek annak gyümölcsei amit teszünk, ahogy Isten formálja az életü(n)ket.
Tegnap is együtt imádkoztunk, és egyszerűen szívet melengető volt hallani, ahogy Slami hálát adott azért, hogy nagy családban élünk, ahogy Manó imádkozott egy osztálytársáért, hogy a többiek ne csúfolják, hanem fogadják be és legyenek, rajta kívül, más barátai is, ahogy Fehér Sólyom kérte Istent, hogy "mindenki engedelmes gyerek legyen ebben a családban". :-) Jó ilyeneket hallani, nem?
Még nincs minden veszve.
A gyerek áldás a szülőnek! :)))

Karácsonyra! ;-) készülődünk avagy mézeskalács angyal kiszúró nélkül

Végre elkezdtem, amit már be kellett volna fejeznem. :-)
De hol van még a karácsony?! - nyugtatgatom magam.
Sütöttem, csomagoltam, alapanyagokat vásároltam.
Mivel eddig minden karácsonykor az utolsó pillanatban csináltam meg mindent, idén úgy készültem, hogy csupa olyan ajándékot adok amit akár az utolsó napon is eltudok készíteni (ha nem vesszük számításba a családunk méreteit, ami igen nagy, hála Istennek). Ilyenek a "csíkos" sütik, amikről még mindig nem készültek fényképek, pedig már több üveggel is elraktam, miután anyukám megajándékozott 1 kg pucolt dióval és egy darálóval (szóval nálunk, már itt járt a karácsonyi angyalka is).

Talán erről jutott az eszembe, hogy angyalkákat készítsek, a hetek óta, a hűtőben várakozó mézeskalácstésztából. Ezt a tésztát azért szeretem, mert a hidegen valóban hetekig eláll, nem kell kapkodni a készülődéssel. :) Mikor pedig kész, dobozba tesszük (ha nem szánjuk karácsonyfadísznek), jól eldugjuk, hogy ne fogyjon el idő előtt, elfelejtkezünk róla, és amikor húsvétkor ismét használni akarjuk a díszdobozunkat, levesszük annak tetejét, és megesszük a még mindig finom, puha mézeskalácsokat!
Honnan jöhetnek ezek az abszurd ötleteim? :-)

Az angyalkákat természetesen bármilyen mézeskalácstésztából meg lehet formázni, de itt van egy, biztos ami biztos.
Hozzávalók:
0,5kg finomliszt
25dkg méz
5dkg cukor
5dkg vaj
2 tojássárgája
0,5ek. szódabikarbóna
3-4ek. tej
0,5ek. mézessüteményfűszer

Én dupla adagot szoktam készíteni és a finomlisztet egy kevés rozsliszttel, vagy teljes kiőrlésű búzaliszttel keverem. (1kg lisztből max. 30dkg a rozs- ill. a teljes kiőrlésű liszt.) Rengeteg lesz belőle, de soha nem marad a nyakunkon. Kivéve a fent említett esetben. ;-) Ha valaki szereti, tehet bele egy fél citrom reszelt héját, de eddig nálam senki nem panaszkodott a hiánya miatt.
A hozzávalókat összegyúrom, és legalább 1 napra a hűtőbe teszem.

A tésztát kinyújtom, és nagy (7-10cm-es) köröket szaggatok belőle. Nekem van ekkora pogácsaszaggatóm, de a fénykép, és nem utolsó sorban a magam kedvéért most egy üres konzervdobozt használtam, de egy bögre is tökéletesen megfelel a célnak.

Egy késsel 4 helyen bevagdalom a lapokat, úgy ahogy a képen is látszik. A fejnek egy kisebb, a szoknyának egy nagyobb negyedet hagyok... Általában. Elrontani nem lehet. Minden darab egyedi. Ahogy sikerül. :D Pssszt!
Kialakítom a fejet, és elválasztom a 2 szárnyat a szoknyarésztől. Sütés közben jól feldagad, ezért érdemes minél határozottabban elkülöníteni egymástól őket. Csak arra kell vigyázni, hogy ne szakadjon el a tészta.

Aztán jöhet a díszítés, kedvünk, időnk, és pénztárcánk szerint , végül a szemek, a száj és a haj.
A szájhoz és a hajhoz a vékony nudlikat fokhagymanyomó segítségével lehet készíteni. Forró (180°C) sütőbe teszem, egymástól jó távol, és néhány perc alatt arany színűre sütöm. Mikor még langyos, fogpiszkálóval kiszúrhatom a hajrésznél, ha dísznek szánom. Előbb nem érdemes, mert a kiszúrt lyuk eltűnik, amint feljön a tészta; később meg nem lehet, mert kemény lesz és törik.
Dobozban hamar megpuhul, nem kell hetekig várni. :-)

"Ah, ahogy nézem a képeket, szinte érzem a fahéj és a gyömbér átható illatát..."
De senkit ne  tévesszen meg a látvány. Igaz, eddig egyetlen képet tettem fel, most meg valóban úgy néz ki ez az oldal, mintha karácsonyfa volna. Valójában csak gyakoroltam, hogyan kell képeket exportálni, importálni, átméretezni, grebbelni? vagy mi, közzétenni, feltenni, feltelepíteni kimásolni, lemásolni, átmásolni... Azt hiszem nem ebben a sorrendben, no meg a listám is kissé hiányos, néhol szlenges, egyéb helyeken pedig valótlanságot is állít, de éjfél elmúltával ez mindegy is. Megyek, bedőlök az ágyba.

Merengéseim

Minap, kicsit tovább kellett várnom Fehér Sólyomra az oviban, mivel még dolga akadt. :-) Csak ültem kint a folyosón, s közben hallgattam a gyerekek csivitelését és az óvónő hangját, amint higgadtan eligazgat néhány rosszaságot, s közben nem emeli meg a hangját, nem keseredik el, nem veszi a szívére a dolgot. Elmerengtem...
Ezt nekem is így kellene csinálni. S lám-lám, a gyerekek szót fogadtak, és folytatódott a csivitelés... Valamit  biztosan én rontok el... Megvan! - pattant ki a megoldás, mint a szikra, a fejemből: óvónő leszek. Akkor majd minden menni fog. Nyugalom, békesség, engedelmes gyerekek...
Gondolatmenetemet, a teremből kiviharzó Fehér Sólyom szakította meg, véletlenül felborítva Tündérkét, fülig érő szájjal leült a padra átöltözni. Vagy mégsem? Vagy mégsem. (sóhaj) Helyette  inkább bohóckodni kezdett. Éreztem, ahogy nő bennem a feszültség. Tündérke bömbölt, Fehér Sólyomról még a váltócipő sem került le. Tudtam, hogy még nem vagyok érett az óvónőségre, nekem ez nem megy. Hosssszúúú idő és egy kis "megbeszélés" után kikerültünk az épületből. Fehér Sólymot kicserélték, hozzám bújt és csacsogni kezdett. Az én véleményem is gyorsan átalakult.
Mégsem akarok óvónő lenni! - határoztam el magam, de most már véglegesen. Úgy sincs hozzá diplomám. Maradok anya.
De azért, titokban, lopok majd ötleteket az óvónéniktől. :-)

Készülődünk

Igen, a karácsonyra is,... és még fényképeket is készítettem, de tegnap nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy elképzeltem. Nahát, milyen meglepő! :-) Szóval, tegnap sem...
A tervezés, szervezés nem az erős oldalam, így természetesen november végére, idén sem csomagoltam be az ajándékokat. Sőt... Ekkor kezdtem el listát írni, hogy egyáltalán kinek vegyünk, vagy készítsünk valamit.  Valahol, sajnos, nem találtam rá újra, :( találtam egy szuper ötletet, és ezt akartam kivitelezni tegnap. Ez aztán több akadályba ütközött. Mint már említettem nem találtam meg a blogot ahol a receptet részletesen leírták, pedig a vörös áfonyát rögtön megvettem hozzá. Az ötlet lényege, hogy a rétegezett üvegek mintájára, egy befőttes üvegben a recept (száraz) hozzávalóit rétegezzük, és szépen becsomagolva, recepttel együtt adjuk át a finom ajándékot. A sikertelen keresési kísérleteim után, mivel nagy lelkierővel rendelkezem, nem estem rögtön kétségbe, gondoltam itt az interneten annyi gasztro-blog van, biztosan akad egy, ahol van áfonyás sütis recept . És valóban. Nem kell, hogy itt penészedjen meg a sok áfonya. ;-) (Valljuk be őszintén, ettől azért nem tartottam.) Gyorsan ki is próbáltam, csodás lett, ráadásul pont belefér egy befőttes üvegbe. Szuper! Ez kb. egy hete történt, tegnapelőtt már recepttel a kezemben szaladtam el az újabb hozzávalókért, mivel kicsit elszámoltam magam, hiszen ilyen remek meglepetéssel több családot is megajándékozhatok. A két gyerekkel (Fehér Sólyom nem ment oviba, Tündérke alaphelyzetből mindig velem jön), kissé fáradtan és, ami engem illet, megtörten értünk haza. Nem részletezem milyen az, ha két kis manó elfárad. Mindenki hagyatkozzon a saját fantáziájára.
Azt hiszem, most elvesztem a részletekben, de a lényeg annyi, hogy tegnap még mindig nem volt megtörve a dió, amit nem vettem, egyrészt mert igen drága, másrészt még tavaly kaptam a szomszéd bácsitól és még mindig van belőle a zsák alján. De így, ebben a formában emberi fogyasztásra nem alkalmas. Sajnos, most derült ki, hogy a diótörés nekem sem tartozik a kedvenc foglalatosságaim közé.  (Bezzeg a molylepke számára nem létezik kemény dió!) Egész diókat mégsem rétegezhetek a liszt és az áfonya közé.

Réteges süti készítés elnapolva. Helyette inkább takarítottam. Ráfért a lakásra. Közben zseniális ötletem támadt... Mi lenne, ha a gyerekeket (persze, csak a két kicsit, a nagyok még suliban voltak), bevonnám a munkába, és takarítósat játszanánk, igaziból. (Ezt tervezem az itthon tanulással kapcsolatban is. Bevonni őket a házimunkába. Amíg azonban este 7-re érnek haza, ez nem igazán megvalósítható.) A lelkesedésük, még engem is meglepett. "És, és, anya, és igaziból felmoshatunk?" "És, vízzel?" "Tényleg?" Tényleg. Tündérke és Fehér Sólyom olyan buzgalommal láttak neki  a felmosásnak, hogy abba sem akarták hagyni. "Anya én még itt is felmosok! Még itt is!" Hát ki tud ennek ellenállni? Különben is, ki akar? Hagytam, hadd bontakozzanak ki. Megmutattam hogyan kell alaposan feltörölni, még a sarkokban, vagy a szék alatt is. A végén Fehér Sólyom egyedül csavarta ki a felmosórongyokat. Valódi segítség volt amit csináltak. Flylady programját sutba dobva, vagy másfél órán keresztül sikáltuk a lakást, a lépcső alatti fiókokat is kihúztuk. Nekik hihetetlen szórakozást jelentett az, ami nekem csak kín lett volna.

Lett is olyan tisztaság, hogy Hetedhét ország apraja, nagyja megcsodálhatná.
Meg is csodálta apraja, nagyja, ha nem is egész Hetedhét országnak, de a családnak igen, ...amint hazaértek. ;-)

Végül is, készültünk karácsonyra is, felmostunk minden zugot, és készültünk az otthonoktatásra is, együtt végeztük a házimunkát. Természetesen mindezt titokban tettük, a gyerekek észre sem vették a "nagy készülődést".