2010. november 19., péntek

Irány a strand!

Ezt a blogot végül is azért kezdtem írni, mert teljesen el voltam ragadtatva, milyen cukik a gyermekeim, és sajnos a családunkban nincs igazán vevő a témára. Nagyszülők leszámítva, de őket sem lehet állandóan ostromolni. Visszanézve, nem túl sok ilyen témájú bejegyzés született. Férjem szerint enyhén vitriolos a stílusom. Bocsi... Most eljött az idő, egy kis cuki történetre. Nem kell megijedni nem fog csöpögni a sziruptól.
Tegnap Fehér Sólyom nem ment oviba. Későn keltünk, autónk nem volt, esett az eső, Fehér Sólyom sem törte magát, hogy induljunk és nekem sem volt vágyódásom a hátamon egy 12 kilós gyerekkel, (mégha angyalka is az illető,) vagy babakocsival, amihez nincs esővédőnk, ernyővel a kezemben, 30 perces sétára indulni. Mellesleg elindulni babakocsival, esernyővel és még egy gyerekkel, akinek a kezét kell fogni, nem egyszerűen kivitelezhető feladat, de gyakorlott anyukaként már profi vagyok. Volt, hogy három alvó gyerekkel szálltam le a vonatról esőben. O.K., akkor azért kicsit eláztunk, az ernyőt már csak a karomra sikerült lógatni. (Szívesen adok tanácsot gyerekszállításban, ha valakit érdekel. :) ) Következő beruházásunk pedig egy normális esőkabát lesz. Hehe.
Nosza, nem mentünk sehova, csak Maradra. Nem bántuk meg, hogy így döntöttünk. Nagyon jó hely.
Először a nagy kedvenc került sorra a LEGO. Nem tudom, hogy van-e ennél jobb játék. Hamarosan megszülettek a mozgó karú polipok, rákok, kagylók és más tengeri állatok, majd az "Anya, mit eszik a polip?" típusú kérdések, aminek a felére nem is tudtam válaszolni. De hát erre való az internet. Rögtön megnézhettük a különböző herkentyűket, hogy hogyan festenek a valóságban. Ekkor jöttek a "Hű, ennek ekkora feje van?" típusú felkiáltások. Aztán hosszú csend. Fiam, Tündérkével a nyomában eltűnt az emeleten, tökéletesített néhány kagylót, majd lejött így: zokni, papucs, úszónadrág, pulóver, (nehogy megfázzon) úszósapka, úszószemüveg, kezében a törölközője, hátán a hátizsák, amivel tavaly jártunk úszni. (Sajnos az idén még nem volt alkalmunk elmenni, nem akartam túlterhelni a gyerekeket még egy különórával.) Fehér Sólyom viszont nem felejt, ő idén is jár uszodába, :) vagy strandra, ez nem volt teljesen világos, mert a törölközőjét leterítette a nappali padlójára, vagyis a fűre, ahol napozni fog. Felmászott egy ülőkére, az lehetett a trambulin, és halált megvető bátorsággal a "vízbe" ugrott, majd tempósan úszni kezdett, először gyors-, majd hátúszással haladt. Végül felkelt és a vízen járva távozott.
Az időrendet valahogy elkavarhattam, mert mindezek közben, talán az internetezés előtt ebédeltünk, és még alvás is volt, meg valamilyen fizikai kísérletet próbáltunk ki még a délelőtt folyamán, de nem sikerült. Talán ezért sem jutott az előbb az eszembe. Mindenesetre jó kis napot töltöttünk együtt a "strandon". Valóban úgy éreztem itt a nyár. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése