2010. november 18., csütörtök

Hurrááá!? Itthon tanulunk.

!) Most már biztosan itthon tanulunk.
Szeptember óta foglalkoztat a gondolat, hogy nem jó ez így, lehetne másképp is csinálni. A gyerekek egy szuper keresztény iskolába járnak, csak sajnos nagyon messze van tőlünk (napi 2 óra utazás, brrr). Az iskolások reggel 7-kor elindulnak (feltéve, hogy a későbbi vonattal mennek, kockáztatva, hogy ha a vonat késik néhány percet, akkor ők is elkésnek),a különórák után pedig hazaindulnak. Ez, a pénteket leszámítva, amikor "már" 4-kor itthon vannak, annyit jelent, hogy este valamivel 6, illetve 6:30 után érnek haza. Most már rutinosan a kicsiket ilyenkorra lefürdetem, és meg is vacsoráztatom, a 3 nagy sorban megy zuhanyozni, ha szerencsénk van, mert apának sincs plusz munkája néha együtt tudunk vacsorázni. De tegnap például olyan későn értek haza, hogy Kabóca nem tudta elmesélni a napját, mert egyszerűen képtelen voltam rá időt szakítani, s mire felmentem a szobájukba, már mélyen aludt. Ennél azért "kicsivel" több időt szeretnék a gyerekeimmel tölteni.
Kérdezhetné valaki, hogy miért visszük ilyen messzire a gyermekeinket iskolába. Nem találhattunk volna egy nekünk megfelelőt a közelben? A válasz az, hogy lehetséges, de nem is kerestünk, történelmileg így alakult. ;)
Szóval, sok imádság után, hurrá! itthon tanulunk. Nincs reggeli rohanás, megbeszélhetjük kinek mi a panasza, öröme, bánata... Lesz idő a közös reggelire, vacsorára, együtt főzhetjük meg az ebédet. Elmehetünk múzeumokba, kirándulni, és még az úszás is beleférhet a heti rutinba. Alig várom, hogy elkezdődjön az otthonoktatás, annyi minden van a fejemben. A gyerekek már ma itthon tanultak volna. :) Rengeteg időt töltünk majd együtt, megismerjük egymást, összecsiszolódunk...

?) Ez az a pont ahol kicsit elbizonytalanodtam. Összecsiszolódunk...uhhh, fájdalmasan hangzik.
Hurrá? Itthon tanulunk!
Földhöz ragadt személyiség vagyok, az euforikus állapot nem annyira jellemző rám. Lesznek nehézségek, tudom. Természetesen nem vagyok teljesen tisztában velük, különben bele sem vágnánk. Mint ahogy azt gondolom, hogy a házasság, és sok más sorsfordító döntés előtt, senki sincs teljesen tisztában vele, hogy milyen nehézségekkel kell majd szembenéznie, különben bele se vágna.
Korábban már próbálkoztam hasonlóval, hogy többet legyenek itthon a gyerekek. Akkor heti egy alkalommal jártak suliba, de nem volt jó. Illetve az csodálatos volt, hogy együtt lehettünk, bár engem inkább a hajcsár szerepkörben ismertek meg gyermekeim. :( Péntekre azonban, (ez volt az iskolai napjuk,) ott kellett tartanunk mindenből ahol a többi osztálytárs is tartott. Sem előrébb, sem hátrébb. Ez állandó konfliktust okozott itthon és az iskolában is. Mikor most felvetettem a kérdést gyermekeimnek, hogy mit szólnának ahhoz, ha ismét itthon tanulnánk, meglepetésemre egyedül Manónak volt kifogása, a többiek lelkesen üdvözölték az ötletet. Pedig Slamival annakidején rendesen megküzdöttünk. Itt jegyezném meg, hogy a nagyok, még a felsőben is, szeretnek iskolába járni. Ebben az iskolában ez nem ritka jelenség. Visszatérve Manó kifogásához, miszerint azért nem akar itthon tanulni, mert nem találkozhat a barátaival, gyorsan megbeszéltük, hogy nem szerzeteseknek készülünk. A barátaival találkozhat a hétvégeken, és hétközben, ha nem is mindennap, de délutánonként bemehetnek az iskolába. Sőt, az edzéseken is ott vannak a legjobb barátai. Ez a megoldás tetszett neki is. Elgördült minden akadály, szabad a pálya!
Azért volt még némi izgulni valónk, hiszen vannak magyar törvények amik azt mondják, mindent szabad, de semmit nem lehet. Ebbe a témába nem óhajtok belemerülni. Az iskola azonban felvállalt minket. Tudom hogy a kiváltságosok közé tartozunk, ezért nagyon hálásak vagyunk az igazgatóságnak, nem kellett másik iskola után néznünk.
Most itt tartunk. Nagy izgalommal várjuk mindannyian az események folytatását.

4 megjegyzés:

  1. Őszinte, és minden elismerésem, hogy belevágsz az otthoni tanításba!! Szerintem ez egy óriási dolog, de ember legyen a talpán az az anyuka, aki ezt felvállalja! Nagyon kiváncsi vagyok a fejleményekre :) SOK SIKERT!

    Erika

    ui. ha megadsz egy privát elérhetőséget, át tudok neked küldeni egy tonna amerikai home schooling oldalt. Bár nem tudom, az angollal hogy állsz, a képek sokszor önmagukért beszélnek.

    VálaszTörlés
  2. Szia Erika, mi volna, ha ide írnád le a címeket, gondolom mást is érdekelhet.
    Ha ennek valamilyen akadálya van, az email címem
    anya5gyerekkel kukac gmail és pont és com :)
    Köszönöm a felajánlást, az angol nem gond.
    Eper

    VálaszTörlés
  3. Erika, ne haragudj, valamit elbénáztam, de ide másolom a hozzászólásod! Megnéztem a blogokat, első ránézésre nagyon tetszenek, rengeteg jó ötletet láttam. Köszönöm.
    Eper

    Erika írta...

    Igen, teljesen igazad van, hogy mást is érdekelhet a dolog, úgyhogy ide
    írom a linkeket. Némelyik oldal nem kifejezetten az otthon tanulásról
    szól, viszont szerintem nagyon jó ötleteket lehet belőlük meríteni.
    Arról nem is beszélve, hogy további linkeket is lehet találni rajtuk.
    Szóval jó böngészést:

    http://lovemylifex4.blogspot.com/
    http://confessionsofahomeschooler.blogspot.com/
    http://mymontessorijourney.typepad.com/my_montessori_journey/
    http://tiredneedsleep.blogspot.com/
    http://activitymom.blogspot.com/
    http://www.homeschoolshare.com/
    http://foundationteacherindubai.blogspot.com/
    http://www.toolsforeducators.com/
    http://quirkymomma.com/
    http://chasingcheerios.blogspot.com/
    http://www.montessorimaterials.org/
    http://totallytots.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  4. Az a lényeg, hogy elért a címzett(ek)hez :))

    VálaszTörlés