...és nem csak láttuk, de hallottuk, sőt meg is ismerkedtünk vele.
Tegnap egy ismerősünk elvitt minket a Művészetek Palotájába. Fantasztikus időt töltöttünk el a gyerekekkel. Felmentünk az emeleti Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, de ezúttal nem a nézőtéren, hanem a színpadon foglaltunk helyet. Az orgonista játékosan, sok sok találós kérdéssel mutatta be az orgona működését, méreteit, hangját. Megtudtuk, hogy ennek az orgonának több mint 6800 sípja van. A leghosszabb kb. 10m (ami magasabb mint a házunk), a legkisebb 2cm hosszú (vagy rövid :) ), a legnehezebb kb. fél tonna (500kg~7apa), a legkönnyebb csupán 10g (~2kk. cukor). Hallottuk a legmélyebb és legmagasabb, a leghalkabb és a leghangosabb (uhh) hangokat. Közben a gyerekek segédkeztek az orgonánál, lenyomhattak egy-egy billentyűt, kapcsolgathatták a regisztereket, míg a többiek figyeltek, s próbálták megkülönböztetni a hangokat. Megtudtuk, hogy a sípoknak is több csoportja van (nyelvsíp, ajaksíp), ezeknek a szerkezetét is megtekinthettük, megtapogathattuk. A gyerekek, és gondolom a műértő, vagy jó zenei hallású felnőtt egyedek, könnyedén megkülönböztették a különböző sípokon lejátszott rövid dallamokat. Hát nekem nem ment. Ennek ellenére nagyon élveztem az előadást. Sikerélményem is volt: mikor a nehezebben megkülönböztethető vonós, zárt és fuvola hangokat kellett felismerni, többnyire nekem is sikerült. Slami brillírozott. Minden kérdésre a helyes választ adta, igaz ennek csak mi voltunk tudói, mivel egyszer sem szólították fel (brühühü). Vigaszdíjként az előadás után megnéztük a földszinti könyvesboltot. Nagy vásárt csaptunk, vettünk a kicsiknek 1-1 hajlítható ceruzát. :)
Mindenki jól érezte magát, még Tündérke is, aki szinte végig a nagyokon lógott, ha épp nem szopizott, de legalább csendben volt, néha még figyelt is. Fehér Sólyom is örült, mert még a leghalkabb hangot is hallotta, és megígérte, hogy beszámol erről az oviban. Na, ezt majd még meglátjuk! Kabóca mikor már a kocsiban ültünk,úgy nyilatkozott, hogy "Nagyon jó volt!". Ez a kijelentés a már-már hihetetlen kategóriába tartozik. Hogy miért, erről talán majd máskor.
A hab a tortán az volt, hogy mire hazaértünk terített asztal várt minket. Csodás napunk volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése