2010. október 29., péntek

Rajtakaptak...

Az iskolások ma is korán elmentek itthonról. A többiek, engem nem számítva, alvás versenyt rendeztek. Én lehettem a bíró. Ha-ha-ha! Szívesebben lettem volna egy a résztvevők közül. A verseny jól sikerült, mindenki alaposan kipihente magát.
10 óra körül fogtunk hozzá a reggelihez. Férjem már a gépnél ült (betegen) és dolgozott. Kedvesen kértem, hogy
"Kicsim, gyere reggelizni!"
Mire Fehér Sólymom csilingelő, kacagó hangon megszólalt:
"De anyaaa, ő nem a kicsinyed, hiszen ő az apa és ő nagy!"
Szégyenkezve kértem bocsánatot. :)
Mennyire igaza van! Még én szoktam kikérni magamnak, mikor azt mondják viccesen, hogy 6 gyerekem van! Most aztán engem is rajtakaptak! Milyen könnyen elkövetjük ezt a hibát! Soha nem szeretném a férjemet gyerekként kezelni. Bár ez távol állt tőlem, ma reggel, illetve délelőtt, akaratlanul mégis erre utaltam. Az egész helyzet kicsit vicces volt, de igazat kellett adjak a fiamnak.
Elgondolkoztam, vajon hányszor teszünk, mondunk dolgokat egymásnak, és észre sem vesszük, hogy valójában mit is kommunikálunk.
NAGY hatalom rejlik a nyelvünkben. Jakab apostol szerint tökéletesek lehetnénk, ha képesek lennénk uralkodni fölötte:
"de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét"
Itt a nagy lehetőség, hogy kiélhessük uralkodási vágyainkat. ;)

2010. október 25., hétfő

cím nélkül

egy barátom gyermeke haldoklik. nehezen tudok másra gondolni...
Istent kérdezem miért, miközben tudom, hogy nincs értelme ennek a kérdésnek.
Isten jó. ezt tudom, de sokszor nem érzem. most sem.
nem látom a "nagy képet"...
"Semmiért se aggódjatok... mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt".
de hogyan lehet MOST hálát adni. miért?
Rendben van. Mindenkor, de nem mindenért. Akkor legyen:
Uram hálát adok a Te bölcsességedért, amit ember ésszel fel nem érhet.
Hálát adok a Vigasztalóért, akit elküldtél a Földre, hogy mellettünk legyen minden nehézségben, és megvigasztalja a megtört szívűeket.
Hálát adok Jézusért, a Te Fiadért, aki eljött a Földre, hogy megismerjük a Te szándékaidat, hogy lássuk a szeretetedet, és a te jóságodat.
Hálát adok, hogy a Te kezedben van az életünk, és minden teremtményedé.
Hálát adok, hogy Te a legjobbat akarod számunkra, és ezt be is bizonyítottad a kereszten. Nincs jogunk kételkedni a Te szavaidban ("Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta...).
"...ÉS ISTEN BÉKESSÉGE, MELY MINDEN ÉRTELMET MEGHALAD, MEG FOGJA ŐRIZNI SZÍVETEKET ÉS GONDOLATAITOKAT A KRISZTUS JÉZUSBAN." Filippi 4:7

ui.: Isten az Ő bölcsességében magához vette a gyermeket.
Szeretnék én is ilyen nagy hitet, mint amilyen a kisfiú szüleinek van. Az Úr hihetetlen békességgel és bizonyosággal ajándékozta meg őket. Isten megtartja amit ígért. "...és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" Azt hiszem ilyen fájdalmat másképp nem is lehet épp ésszel elviselni. Én képtelen lennék rá.
A temetésre nem mentem el. Mit lehet ilyenkor mondani? Minden gondolatom, csak üres frázisként hangzik, mielőtt még kiejteném a szavakat.
Hetekkel később vettem csak a bátorságot, hogy felhívjam őket, pedig a férjem már többszőr beszélt velük. Ő ott volt a temetésen is. A telefonbeszélgetés egészen abszurdra sikeredett. Ők vigasztaltak engem, és győzködtek, hogy minden rendben van. Hamarosan találkoznak a Mennyben a fiukkal... Azt hihetné az ember, hogy bolondok, az igazság azonban az, hogy ők valóban elhiszik amit Isten mond és ígér. Nincs választási lehetőségük, ...és nekünk sincs.

2010. október 22., péntek

Gondolatfoszlányok gyereknevelésről

Bizonyára sok dologban vannak még hiányosságaim a gyerekneveléssel kapcsolatban, de Isten most 2 területre világított rá. Keresztényként, 5 gyerekes családanyaként, vasárnapi iskolás tanárként, valamint pedagógusként elég sok tapasztalatra tettem szert, de hát az elmélet az ugye más mint a gyakorlat. :D
Férjemmel mostanában azt figyeltük meg, hogy a két legnagyobb ellenségünk, a fáradság és a számítógép. Ez utóbbi nem csak azért, mert értékes időt vesz el szeretteinktől, hanem azért is, mert jobban szeretjük a gyerekeinknél, vagy egymásnál. Szándékosan voltam most ilyen szélsőséges, de nem kizárt, hogy ez csak velünk van így. Olyan könnyű dühbe gurulni, amikor valamelyik gyerek folyamatosan nyaggat, miközben én időre játszom valamit a gépen, vagy félbeszakítja a gondolat menetemet a fontosnak vélt problémájával. Természetesen nem arra gondolok, amikor valamelyikünk dolgozik a gépnél. Az valóban olyan idő kell legyen, amikor nem zavarják a gyerekek apát, vagy anyát. Néha szükségünk van a kikapcsolódásra is, mondjuk csak úgy bámuljuk a képernyőt, vagy ennek megfelelő színvonalú játékkal játszunk. ("Gondolkodás nincs, enyém lesz a kincs." Lem: Kiberiáda) Erre érdemes megtanítani csemetéinket, hogy most anyának szüksége van 20 perc szünetre, és csak halál esetén zavarhatnak. :D Utána viszont ismét lehet ostromolni. Persze csak finoman. ;)
Magunkat is nevelni kell! Zárójelben; erről azt gondolom, hogy minden gyermeknevelésnek ezzel kellene kezdődnie. Be kell állítani egy időzítőt, és amikor az lejár, a gép szigorúan kikapcs. Nincs olyan, hogy adok magamnak még 5 percet, vagy csak még ezt befejezem, mert, legalábbis nekem, az időérzékem teljesen felmondja a szolgálatot, ha a gépnél ülök. De erről már másoktól is hallottam.
Jó, ha az ember tudja mivel tölti el az idejét. Az idő, nagyon drága nem mindegy hogyan gazdálkodunk vele. Én képes vagyok takarítással elfecsérelni az időmet, bár ebben történt előre lépés. Nagyon sokat segített egy magyar flaylady program. Így az egésznapos takarítgatásból, idegeskedésből, hogy semmivel nem vagyok kész, ma már csak egy óra maradt naponta, és a lakás határozottan tisztább, az idegeskedésnek nyoma veszett. :)
Te hogy oldod meg, hogy ne pazarold el azt a kevés idődet amit otthon töltesz a szeretteiddel?

Az én gépidőm már régen lejárt, mivel az időzítőm valamelyik dobozban lapul :( .Megyek pakolni. A fáradságról, majd legközelebb...

Anya süss valami finomat!

Néhány nappal ezelőtt nem a sütés-főzés volt napirenden. Mostanában erre amúgy sincs időm, mert amikor valamelyik kismanó beteg, akkor nagyon nyűglődünk mind a ketten. Az elmúlt 2 hétben folyamatosan nyűglődtünk, és még nincs vége. :(
Szerencsére a nagyok egészségesek, így mindenki jár oviba, suliba. Csak kis "Tündérkém" -ahogy apósom nevezi,- nyűg velem itthon. Nincs láza, ezért nem vagyunk karanténban. Szóval, tegnap együtt vittük Fehér Sólymot óvodába. Mikor már búcsúzkodtunk, a fiam előállt kívánságával: "Anya süss valami finomat, mire értem jösz, mert farkaséhes leszek!" Nehéz az ilyen kérésnek ellenállni, de mivel Tündérke beteg, nem nagyon lehet mellőle hosszabb időre elszakadni. Hát nem ígérhettem semmit. Óvónéni viszont ott állt az ajtóban, Fehér Sólyom üdvözlése céljából, és végig hallgatta párbeszédünket. Látva, hogy az események ily szomorú fordulatot vettek, gyorsan szegény Anya segítségére sietett. Tudott is egy 5-perces süteményt, ami nekik nagyon bevált váratlan vendégek esetére is. Mi sem csalódtunk benne.;) Valóban pillanatok alatt összeállítottam.
Íme a recept:
Hozzávalók:30 dkg liszt
1 tk szódabikarbóna
30 dkg cukor
3 db tojás
4 db reszelt alma
Elkészítés:
A hozzávalókat összekeverem, és mint egy piskótát megsütöm. Tűpróba! Ha túl hamar megsülne a teteje, sütőpapírt teszek rá.
Plusz ötlet:Én még melegen megszórtam a tetejét fahéjas cukorral, de nagyon finom nélküle is. :)
Ha van otthon, vagy ha több időnk van, a tésztába rakhatunk még durvára tört diót, csoki darabokat (az óvónéni így szokta).

A másnapi vendégeimnek újat kellett süssek. :)

2010. október 17., vasárnap

Öko-mami hajat mos

Házi, bio hajsampon recept:
Felforralok egy bögre (2,5dl) vizet. 7-8 egész dióhéjat beledobok és még 2 percig forralom. Kis lángra veszem, és még 10 percig rajtahagyom a lapon. Végül, hagyom kihűlni, majd műanyag flakonba töltöm. Hűtőben 2 hétig eláll. Egy hajmosáshoz kb. 20ml szükséges. Ezt a mennyiséget egy bögrébe öntöm és a kávé habosítóval, vagy a botmixerrel kemény habbá verem (mintha tojásfehérjét vernék fel). Teafa illóolajat szoktam hozzácseppenteni, de akkor egyáltalán nem vagy alig tudom felverni. A hab azért jó, mert így könnyű felvinni a még száraz hajra, illetve a fejbőrre. A mosódiós sampon magában nem habzik. /Ezüstkolloiddal állítólag lehet ezen segíteni, de nem mertem beletenni, mert sok rosszat is hallottam róla. Ráadásul nekem fémallergiám is van, az ezüstre is érzékeny vagyok.:( / 10 percet hagyom hatni, aztán jöhet az öblítés. Vigyázat, szembe ne kerüljön, mert csíp! Kondicionálóra nincs szükség, a haj fényes, könnyen fésülhető lesz.
A nagyfiam haja csodálatosan szép, fényes és szálló lesz. Viszont Slami zsíros hajához még egy kevés citromot is teszek bele, de így is mindig összeáll a haja. :( A tapintása ugyan lágyan selymes, de olyan mintha olajjal kentem volna be a fejét a hajszárítás előtt. De azért nem adom fel, még kísérletezek. Mellesleg az én hajammal is ez történik, pedig az nem is zsíros és nem is vékonyszálú. Kipróbálom a csalános sampont is, hátha több szerencsével járunk.

2010. október 14., csütörtök

Kezdetek 2.

19 hónap telt el a "trónörökösünk" születése után, és megérkezett a várva várt nap. Eleinte azt terveztük, hogy meglepetés legyen, de nem bírtam kivárni a 9 hónapot, amint lehetett tudni akartam, hogy lány-e. Persze mindegy volt, de azért mégis... Ha őszinte vagyok én azért egy kislányt szerettem volna. Nem is okozott csalódást az orvosom. Hurrá!

A kórházban hihetetlen nagy szerencse ért, rögtön egy fantasztikus szülésznőt kaptam, aki figyelembe vette az igényeimet, és nem az "Anyuka ne hisztizzen!" hozzáállással fordult hozzám.
Ráadásul még tágítani sem akart ... Mert, hát ilyen is van. Még élénken élt bennem az alig 2 éve szerzett korházi élmény, már amennyire ez élménynek nevezhető: Ugye mindjárt lejár a munka idő és ha addig nem szülök meg, bizony egy fitying nélkül távozhat az ügyeletes szülésznő, pedig mennyit küszködött velem :( Nem részletezem. Fájt. A gyomrom még most is összerándul miatta. "Lelkiismeretes" munkájának meg is lett a gyümölcse, (bár "sajnos" ő nem láthatta) a fiam nagyon hamar, de nem elég hamar (ha ha ha), megszületett. Hiába, a Félelem nagy úr! Rettegtem, hogy még egyszer hozzám érhet, bárki.

Slamival viszont szinte minden rendben ment, még a szívhangvizsgálót sem kötötték rám a vajúdás alatt, szabadon mozoghattam, addig míg Félelem ismét uralkodni nem kezdett, ezúttal a szülésznőn. Nem lehetett halogatni a gépek felrakását. El sem tudom képzelni, hogyan lehet gépek nélkül szülni. ;) Az orvosomnak se lehetett túl gazdag fantáziája, mert ezt ő sem volt képes elképzelni, pedig már jó néhány szülést levezetett. Én viszont fóbiás vagyok, és makacs. Valamiféle ősi anyai ösztön azt súgta, hogy menni fog ez mindenfajta mérő- és segédeszköz nélkül is. A lányomat én akartam a világra hozni. Rám kapcsolt gépek híján, gyorsan leszimuláltam egy fájást. Így az oxitocin bekötése még váratott magára. Ekkor engem is elkapott "Félelem nagy úr". Mi lesz, ha nem jönnek maguktól azok a fájások? Mi lesz ha...? De a következő már valódi és szülési fájdalom volt. Slami elindult világot látni.

2010. október 10., vasárnap

Öko-mami mos

El vagyok ragadtatva! Végre sikerült igazán szépre mosni a ruháinkat!
Ez korábban nem volt probléma, mert a hagyományos mosóporokkal már volt tapasztalatom és a megfelelő márka, a megfelelő mennyiség és a megfelelő öblítés szám után, vakítottak a fehérek, élénkek maradtak a színesek. Mivel családunk több tagja is allergiás a mosóporokra (is), rengeteg vizet használtunk, hogy tökéletesen kiöblítsük a ruhákat, de időnként így is előjöttek a kiütések :( .

A mosódió eltüntette a foltokat.
....de ugye az allergia miatt nem használunk öblítőt, a ruhák kemények maradtak.
Sebaj, van mosószóda! Hurrá, megmenekültünk! Kiütésnek nyoma sincs, és a ruhákat se kell letörni a szárítóról.
...néhány héttel később: feltűnt, hogy a fehér ruhák mintha szürkébbek lennének a megszokottnál.
Nem akartam ebbe beletörődni. Jól is tettem, mert hamarosan jött a megoldás egy barátnőmtől. "Mosószóda?" Ő mindig fehérítősót használ, igaz nem túl olcsó, de nagyon kevés, 1-2 evőkanál kell bele. Én 3-mal használok, mert az én gépem 7,5kg-t mos. 5 gyerek, az 5 gyerek ;) .



Végül, hogy a kép teljes legyen, öblítőszert is használok. Nagyon biót. Hogy ne menjen tönkre a gép, ecetes vizet öntök az öblítőtartályba. Ennek több előnye is van:
(1) Nem megy tönkre a mosógép, mivel a mosódió nem tartalmaz vízlágyítót. Az ecet viszont oldja a vízkövet (nagyanyáink tisztítószere, de ma is megállja a helyét, erről talán később).
(2) Teljesen elmegy a szaga a mosás végére.
(3) Nem veszi ki a ruhák színét. Sőt, ezzel szokták ruha festésnél a ruhák színét fixálni.
Tehetnék bele egy pár csepp illóolajat is, de mivel én szárítózom is a ruhákat, hogy ne kelljen vasalni, a forró levegőn az olaj, lévén illó, elillan.

Azt nem állítom, hogy nem macerásabb így a mosás, de a mosószer egyvelegem nem allergizál, tisztára mos, a ruhák puhák maradnak, és nem szürkülnek. Szerintem megéri a mojolást.

Ui.: A ruhákat mosás után nem szabad a gépben hagyni, mert a mosódió, bomlásnak indul.  Uhhh. Kipróbáltam, senkinek sem ajánlom.
Ui.2: Sajnos a nagyon szennyezett ruhákat áztatni kell.
Erre még muszáj más megoldást találnom, mert a nyár 5 gyerekkel nem állhat csak mosásból! ;)